Én azt gondolom, nincs annál jobb érzés, mikor egy orbitális hangszóróból úgy dübörög a kedvenc muzsikád, hogy a pulzusod szinte rááll az ütemre. Emlékszem, a régi fiatal időkben minden hétvégében azt vártam, hogy a hatalmas hangszórók segítségével a zene fizikailag is átjárjon.

Ma már, a felnőtt időkben viszonylag kevés olyan eset van, amikor ekkora dübörgés van körülöttem, maradt a hordozható mini hangfal okozta szolidabb öröm a teraszon, vagy a nappaliban sörözgetve.

De ettől függetlenül továbbra is istenítem a hangfal csodáját, melynek köszönhetően a zene hallhatóvá válik számunkra. Ez a lelki táplálék elemi része az életemnek, nem is tudom elképzelni az életem, de még egy napomat se anélkül, hogy hallgassak zenét.

Gyerekkoromban kezdődött, amikor anyám elvitt egy hangszerválasztóra a zeneiskolába, és mikor megszólat a basszusgitár a hangszóróból, tudtam, hogy megérkeztem. Nem mondanám, hogy profi gitárossá váltam azóta, de nem jövök zavarba a húrok láttán. Próbáltam egy bandát összehozni, de nem volt az igazi a lelkesedés.

Rájöttem, hogy én a zenét nem csinálni szeretem igazán, hanem hallgatni. Nekem ez kikapcsolódás kell, hogy legyen, nem munka, így elengedtem a zenélést.

Múlthéten óriási hangfal akció volt az egyik elektronikai áruházban, így bevásároltam otthonra. Már otthon is megoldható az, ami eddig csak a szórakozóhelyeken volt átélhető számomra: az ereimben dübörög a basszus. Persze, csak normál időben, mert a szomszédok valamiért nem kedvelik annyira ezt az élményt. Nem értem, hogy miért. Szerintem beszélgetnem kellene erről velük, megmutatni nekik is, miért élvezetes a zenét ennyire hangosan hallgatni, hogy a csontjaimig hatoljon.

Mert, én minden zenét szeretek, szóval azzal sem lehet bajuk, hogy nem egyezik a stílus. Bármit is hallgatnak, azt tutira hallgatom én is. Egy a fontos, hangosan. Mert ami a legfontosabb: nekem a zene az kell, minden nap!