A bátyám, Marci hangcucc-mániás. Folyamatosan lépést tart a hangfalak fejlődésével, emellett figyel egy csomó használt hangfalakat és hangrendszereket áruló oldalt, hogy le tudjon csapni a jó vételekre. Mivel bütykölni is szereti őket, ezért sokszor olyat vesz meg, aminek valamilyen hibája van. Otthon megbütyköli őket, ez az ő szórakozása. Még jó, hogy kertes házban lakunk, mert a lakás sokszor zeng a különböző zenéktől, néha nekem is az agyamra megy.

Marcinak már több éve van egy olyan hangrendszere, amit valamiért sosem sikerül beüzemelnie. Mindig meggyűlik vele a baja. A múltkor megbeszéltük, hogy ha mégis sikerül valaha megjavítania, csapunk egy óriási bulit az esemény megünneplésére. Úgy látszik, csak valamilyen ösztönző erő hiányzott eddig Marcinak, mert a következő hétvégére kész lett a hangfal.

Pont akkor, vasárnap jelentették be a szüleink, hogy a következő hétvégére elmennek egy kicsit kikapcsolódni. Mostanában nem túl jó a házasságuk, sokat veszekednek. De nagyon szeretik egymást, igyekeznek megoldani a problémákat, ezért több időt töltenek együtt. Igazából büszke vagyok rájuk, mert a többiek szülei nem küzdenek ennyit egymásért, sokan ezen a ponton már régen elválnak. És persze jókor jött ez a bejelentés, Marcival elkezdhettük szervezni a bulit.

Anyuéknak persze azt mondtuk, hogy csak néhány barátunk jön át filmezni, minden a legnagyobb rendben lesz. Aztán egész este a hétvége részleteit beszéltük át Marcival. Egy darabig vitatkoztunk azon, hogy kiket is hívjunk meg. Egy suliba járunk, de nem teljesen ugyanaz a társaságunk, emiatt támadt a konfliktus. Végül abban egyeztünk meg, hogy összesen 20 főt hívunk, 10 embert közösen választunk ki, és fejenként 5-öt önállóan.

Mivel Marci gondoskodott a zenéről, rám maradt a dekoráció és a kaja. Az ételt elrendeztem azzal, hogy rendelünk majd közösen pizzát, rágcsálni valónak meg veszek néhány csomag chipset.

Össze kellett szednem a bulihoz a megfelelő party kellékeket, és úgy gondoltam, hogy a neten kezdem a nézelődést.

Lufikat, és néhány függő dekorációt akartam. Rá is leltem egy oldalra, ahol időpontra lehetett rendelni a héliumos lufikat. Gondoltam, akkor itt szerzek be minden party kelléket, már csak az egyszerűség kedvéért is.

Azért mielőtt megrendeltem volna a cuccokat, megmutattam őket Marcinak is, hogy áldását adja rá. Tetszett neki az ötlet, és elégedett volt a választásommal, így hát péntek délutánra megrendeltem a dolgokat.

A buli napjáról is volt némi vitánk, de végül a péntek mellett döntöttünk. Anyáék vasárnap érnek haza, ha pénteken tartjuk az eseményt, biztosan el tudjuk tüntetni a nyomokat vasárnapig.

Anyuék már csütörtök reggel leléptek, úgyhogy mi délután elpakoltunk Marcival minden törékeny tárgyat, és elszaladtunk a boltba papírpoharakért. Persze a lakás átrendezése előtt körbefényképeztünk mindent, mert anyu sasszemű; a legkisebb változást is azonnal észreveszi saját birodalmában. Miközben pakolásztunk, azt is kitaláltuk Marcival, hogy, ha mégis észrevesz valami kis változást, akkor megmondjuk, hogy meglepetésből kitakarítottuk a házat. Azt úgyis észre fogja venni, ha nem áll a 3 napos mosatlan, mire visszaérnek.

Péntek délután, pontosan 4 órakor megérkeztek a party kellékek. Marci addigra már nagyjából beállította a hangrendszert, szóval egy fél óra alatt együtt felszerkesztettük a dekorációt a nappaliban és a konyhában. Biztos, ami biztos, a szülői hálót kulcsra zártuk.

Díszítés közben nagyon jót beszélgettünk Marcival. Mondtam is neki, hogy úgy érzem, ez a kis esemény jobban összekovácsol minket. Vigyorgott, és megölelt, azt válaszolta, ő is így látja a dolgot.

Az első vendégek 6 körül érkeztek. Mi Marcival épp számokat hallgattunk a frissen összeállított hangcuccon, meg kell, hogy mondjam, a bátyám nagyon ért a dologhoz.

A lufikért mindenki odavolt. Hanna, a legjobb barátnőm egész este csak arról beszélt, hogy ilyen menő buliban még sosem volt. A végére már egy kicsit fárasztott is a dolog, így inkább elkerültem.

Egyébként majdnem mindenki eljött a meghívottak közül. Ketten mondták le, de ők betegek voltak, a suliban sem láttuk őket. Hanna pedig megkérdezte, elhozhatja-e a bátyját, amire persze igent mondtunk. A testvére, Adrián nagyon jó pasi.

Egy csomót beszélgettünk este, és ő csak egyszer mondta el, hogy mennyire tetszenek neki a héliumos lufik. Elkapta az egyiket, sikerült kicsomóznia a végét, mélyet szippantott a héliumból, aztán elkezdett beszélni azon a torzult hangon, ami annyira vicces. Mire kifogyott a lufiból a gáz, én már a hasamat fogtam a nevetéstől.

A buli nagyon jól sikerült, Marci hangrendszere is nagy sikert aratott. Nem tört el vagy ment tönkre egy fontos tárgy sem. A nappali szőnyegére ugyan került egy kis vörösbor, de most még csak szombat reggel van, biztosan sikerül eltüntetnünk egy nap alatt.

A legtöbben még alszanak, csak én keltem föl a napsütésre reggel. Ahogy körbejártam a házat, láttam, hogy lesz még munka. A lufik egy része még nem eresztett le teljesen, az az ötletem támadt, hogy odaadom őket Hannának, ha szeretné, vigye haza. Ha itthon maradnak, ki kell szúrnunk őket, hogy eltüntethessük a buli bizonyítékait.

Mindenesetre nemsokára felkelnek a többiek is, csinálok egy kis reggelit, mert az a gyanúm, hogy mindenki farkaséhes lesz.