A barátaimmal mindenünk a zene. Bár egyelőre még csak hobbiszinten zenélünk, van egy bandánk a Paradise, amivel egyre nagyobb sikereket érünk el. Koncertezünk elég sokat, és egyre nagyobb a rajongótáborunk is! A koncertekre együtt utazunk az egyik bandatag furgonjával, és a kocsiút közben is zenét hallgatunk. Sokban segít az, ha más emberek zenéit is hallgatjuk, főleg ha a mi stílusunkhoz passzolót hallgatunk, mert ugyebár a számainkat mi írjuk, és szoktunk másoktól ihletet meríteni. Na meg a kocsiban a zenehallgatás a legjobb része a dolognak számomra, hiszen ez hozza össze legjobban a csapatot.

Én nem tagadom, hogy még az anyámnál élek, de a zene mellett dolgozom is, saját lakásra gyűjtök. Viszont ha majd elköltözöm, nem tudom, hogy ki fog majd főzni nekem, mert a koncertek és a munka miatt nem igazán van időm ilyesmire.

Egy nap anya így szólt hozzám:

• Kisfiam, baj van!
• Mi történt? – ijedtem meg.
• Nincs meleg víz, elromlott a villanybojlerünk, újat kell venni.
• Jaj, mami!
• Nem jött túl jól most ez így hónap végén, alig maradt valami a fizetésemből.
• Ne aggódj, akkor majd veszünk egyet a spórolt pénzemből!
• Nem akarom, hogy ahhoz hozzányúljunk. A múlthónapban is kivettünk belőle, és azt még nem is tettük vissza.

Az én drága jó anyám! Sosem akart tőlem pénzt elfogadni, sőt inkább még adott, hogyha kellett, mindig azt mondta én még fiatal vagyok, élvezzem az életet, ráérek még a pénz miatt aggódni.

• De, mama! Hát akkor mit akarsz tenni?
• Kérek a Pistáéktól, nekik úgyis kettő van!
• Nem fognak azok adni, a másikat el akarják adni pénzért!
• Hát akkor megvesszük tőlük!
• Biztos sokat kérnek érte, s nem is ér annyit!
• Hát akkor mit tegyünk?
• Figyelj mama, az ismerősöm ajánlott egy oldalt, ahol nagyon jó akciós villanybojlerek vannak, és majd onnan választunk egyet!
• Melyik ismerősöd mondta?
• A Peti! Tudod, a dobos. Nem rég írtam neki emiatt.

Mamát leültettem a gép elé, és elmondtam neki, hogy olykor megéri újat venni, és ha ügyesek vagyunk, mindig ki lehet fogni ilyen akciókat.

• Látod mama, spórolunk!
• Jól van, kisfiam én rád bízom magam, csak mondd, hogy mennyit kell, hogy fizessek, és én máris adom a pénzt.
• Rendben mama! Akkor megrendelem.
• De várj, biztos jó lesz-e így? Be tudod te azt szerelni?
• Áh, ne aggódj, felszerelik ők!
• Na, hát, ez bizony nagyszerű!

Mikor kijöttek a szerelők az anyám nem bírt magával. Megkínálta őket teával, sütivel, kávéval, pörkölttel, mindennel. De ők udvariasan mindent elutasítottak. Kivéve talán a kávét. De azt nagyon megköszönték!

• Milyen ügyesen dolgoznak ezek a fiatalemberek! – ámuldozott anyukám. – Látszik rajtuk, hogy dolgos emberek! Ezek aztán nem lógatják a lábukat, mint a munkások az irodánál. Már több hónapja építik elvileg, de még semmi eredménye nincs.

Mikor befejezték a munkát, anyukám nagyon elégedett volt, és én is. Végül ketten közösbe fizettünk a bojler árát, de igazán nem volt egy nagy összeg. Csak azt akartam, hogy anyának is maradjon egy kis pénze a hónap végén!

A bandából is elmeséltem a többieknek ezt a kedves történetet, és természetesen megköszöntem Petinek az ajánlatot. Persze a bandából mindenki imádja anyukámat, és sokszor átjárnak, mert imádják a főztjét.

A zenéléssel pedig továbbra is egyre nagyobb sikereket érünk el! Ez ám az élet! Azt mindenesetre tudom, hogy ha majd sikerül összegyűjtenem elég pénzt, hogy saját lakást vehessek, bizony én is arról az oldalról fogom rendelni a villanybojleremet. Csak jó minőségűt veszek mindenből!