Visszaemlékezve, a legütősebb egyetemi bulikat egy néhány fős társaság rendezte a saját albérletükben, valahol a belvárosban. Nem is tudom pontosan, hogy mire emlékszem jobban, az újabbnál újabb zenékre, vagy a dizájnra, amit a srácok megcsináltak. Do it yourself – mondták, és minden részletét ők tervezték- és valósították meg. Különösen értettek a hangtechnikához és a kémiához, mivel vegyészmérnök hallgatók voltak. Mindig kitaláltak valami újat, így az egyik bulira üvegburkolatú hangfalakat szereltek össze, amelyek világítottak és dübörögtek egyszerre. Persze, ez a dizájn nem annyira könnyen összerakható, mint amennyire tűnik, hiszen a hangok rezgéseket adnak ki, így a burkolatnak bírnia kell a rezgések által kibocsátott hullámokat. Mivel rendkívül kreatívak, így kitalálták, hogy két edzett üveg közé argont nyomnak (mivel ez a legnehezebb nemesgáz, és felhasználása környezetbarát), így nemcsak egy kemény burkolatot kap a szerkezet, hanem egy szigetelést is, amitől kitűnő lesz a hangzás. Ezt a technológiát egyébként a hőszigetelt ablaküvegeknél szokták még alkalmazni. Persze, argont nem lehet csak úgy minden közértben kapni, úgyhogy utána kellett járniuk, hogy honnan lehet ezt beszerezni, de szerencsére találtak egy argon palack futárszolgálatot, akik hamar kivitték nekik, hogy elkezdhessék az összeszerelést. Az argon palackok cseréje  hasonlóan egyszerűen ment, úgyhogy amikor újabb projektbe kezdtek, már nem is volt kérdéses, hogy honnan fogják beszerezni.

Évek múlva megtudtam, hogy az egyetem után is ezzel, illetve ehhez hasonló ötletekkel foglalkoztak. Kísérleteikben egyre jobban kitértek a nemesgázok felhasználására, illetve használatuk népszerűsítésére, mivel ezek természetes anyagok, és gyorsan fejlődő világunkban ügyelnünk kell, hogy lehetőleg minél kevésbé szennyezzük környezetünket. Ezért is kedvelik az argont, mert nemcsak az ipari felhasználása környezetbarát, hanem az élelmiszeriparban is használják csomagológázként. Ezek után nem is kérdéses, hogy vegyésznek tanulni egyáltalán nem gáz.