Néhány évvel ezelőtt örült ötletem támadt, de a sztori elmesélése érdekében kicsit régebbről kell kezdenem. Nagyapám hangszerkészítő volt, ezen felbuzdulva édesapám pedig hangszerboltot nyitott fiatalkorában. Az üzlet profilja idővel tágult, már nem csak nagyapám és apám hangszereit árulták, hanem gyári készítésű darabokat is, majd hangszórókat, fejhallgatókat, keverő pultokat és sok minden mást. Szóval haladtunk rendesen a korral, ekkor már én is besegítettem a munkálatokban. Aztán egyszer csak az egész üzletvezetés az én vállamra terhelődött.

Úgy éreztem, hogy fiatal, az életre figyelmesen és kíváncsian tekintő nőként meg van bennem a lehetőség arra, hogy valami érdekeset teremtsek, ami oda vonzza az embereket az üzletbe. És erre nagyon is szükségünk volt, hiszen idővel a városban rengeteg hasonló üzlet nyílt, nem beszélve a sok plázáról, ahol már szinte mindent lehet vásárolni. Több ötletem is támadt és ebből sikerült is néhányat megvalósítani. Először is kibővítettük és felújítottuk az üzlethelyiséget. A belvárosban, egy impozáns régi épületben volt a bolt, és mivel még mindig árultunk kézzel készített hangszereket is, arra gondoltam, hogy a kellő eleganciát az eladóim és zeneszakértőim öltözékében is tükrözni kellene. A férfiakra fehér inget és fekete nadrágot adtam, de a hölgyekkel már jobban meggyűlt a problémám. Végül is az Abutik női ruha választéka mellett döntöttem, innen szemeztem ki néhány darabot, amit aztán mindenkinek megrendeltem a maga méretében, magamnak is. Nem akartam, hogy túl rövid, vagy kényelmetlen ruhába kelljen dolgozniuk a lányoknak, így egy elegáns galléros ruha mellett döntöttem, a színt pedig mindenki maga választhatta ki.

Jó volt látni, ahogy alakul az üzlet, de az elegancián és édesapám híres hangszerein túl még mindig nem nyújtottunk elegendő plusz értéket a vásárlóink számára. Egy nap azonban, a webshopot görgetve (épp magamnak keresetem valami ruhát) támadt egy ötletem. Mi lenne, ha lehetőséget adnék fiatal, konzervatóriumban vagy zeneakadémián tanuló diákok számára, hogy gyakorolhassák a közönség előtt való szereplést. Az unokatestvéremre gondoltam, aki operaénekes és egyetemi évei alatt rengeteget szenvedett a színpadi drukkal. És hogy ez az ötlet miért pont a ruhák nézegetése közben jutott eszembe? Azért, mert a zenészek és énekesek, főleg akik a klasszikus zenével foglalkoznak, nagyon sokat adnak a megjelenésükre. Arra gondoltam, hogy iskolás és egyetemista kezdő művészeket még nehéz lenne rendes fizetéssel szerződtetni, legalábbis fogalmam sem volt ennek a szabályairól, így úgy gondoltam, hogy minden fellépés ellenében, a közönség előtti gyakorlás lehetőségén túl, egy ruhát ajándékozom a fiataloknak. És szerencsémre ez a két dolog kellő motiváció lett számukra, hogy jelentkezzenek a kezdeményezésemre. Az unokatestvéremen keresztül, aki már oktató is a konziban, könnyen eljutottam a diákokhoz. Úgy terveztem, hogy minden hónapban egy ilyen estét tartok. Az elsőre jelentkezett két énekes lány különálló produkciókkal, egy zongorista fiú valamint egy hegedűs és brácsás páros. Ez összesen három lány és három fiú volt. A fiúknak persze könnyebb volt ruhát találni, de a lányoknak egyszerűen csak megszabtam a határt, hogy ne essen nehezükre választani: itt van az Abutik, rengeteg csodás alkalmi ruhával, innen nyugodtan válogathatnak kedvükre. Azóta már rengeteg ilyen estét szerveztem, rengeteg diákkal, de még soha, egyik lány sem panaszkodott a webshop választásom miatt. Sőt, nagyon sokan utólag is vissza jöttek megköszöni a ruhát, és kiemelték, hogy már csak azért is hálásak, hogy ezt kapták tőlem, nem beszélve arról, hogy mennyire jók maguk a ruhák.

Had meséljem el bővebben az előbb említett első alkalmat, ahol jómagam is el voltam varázsolva a gyönyörtől. Mindhárom lánnyal külön külön megbeszéltem, hogy milyen zeneművekkel készülnek az estre és segítettem hozzá kiválasztani a megfelelő ruhát. Tudni illik, női ruha rengeteg van, de egy zenésznek tudatosan kell választani közükül. Azt hiszem sikerült is elérni a célt. Mindhárman pompáztak a viseletükben, és megjelenésük teljesen alátámasztotta a zene hangulatát és üzenetét. A webshopban pedig azóta sem csalódtam, bármi is legyen a lányok által választott mű témája, mindig találunk hozzá egy gyönyörű ruhát.

Örültem a sikernek, és örültem annak is, hogy elég sokan ellátogattak az üzletembe, főleg komolyzene kedvelők. Nem mondanám, hogy az eladásaink olyan nagyot szöktek az egekbe, de azért van egy érethető különbség, amióta ennyire elegánssá és elit hellyé varázsoltam az üzletünket. Amin aztán teljesen meglátszik a változás, az az üzlet megítélése. Rengeteg helyről hallom vissza, hogy milyen csodás az üzletem, mennyire kellemes a hangulat, milyen jól öltözöttek az elárusítók valamint mennyire nehéz bekerülni egy zeneestre hozzám. Hát igen, az érdeklődés nagyon meggyarapodott az estek után, de úgy döntöttem, hogy nem változtatok eredeti elképzelésemen, és nem keresek más helyszínt, hiába hogy csak negyvenen férünk el a boltban egyszerre. Az eseményre várólista van, a sor nagyon hosszú, a diákoknak pedig egyre nagyobb megtiszteltetés, ha nálam léphetnek fel. Az egyikük azt mesélte a múltkor, hogy az egyik évfolyamtársa rendelt magának egy ruhát az Abutikról, hogy higgyék azt, hogy már neki is volt fellépése az üzletemben. Ezen eléggé meglepődtem, sajnáltam szegényt, hogy erre kellett vetemednie, úgyhogy meghívtam őt a következő fellépésre, és de legalább tudatosult bennem hogy jobban figyeljek arra, hogy ne hívjak meg ismétlődően diákokat, hanem minél többnek adjak lehetőséget a fellépésre.

Kedves nagytatám már ennek az egésznek nem lehetett tanúja, de édesapám nagyon büszke rám. Örül a kezdeményezésemnek, hiszen folyton azt emlegetni, ha nem lennének zeneszerető személyek és zenészek, akkor a hangszerkészítők és a hangszerüzlet tulajdonosoknak nem lenne, amiből megélni. Igaza is van. Most pedig egy új ötleten agyalok: az üzletben nem csak hangszereket árulunk, hanem különböző lemezlovas felszereléseket. Itt az ideje egy tágabb körhöz szólni. Mi lenne, ha kibérelném a pincét a bolt alatt és hétvégén hasonló jellegű bulikat szerveznék a fiatalok számára? Persze ezt nem tudnám megoldani egy ruhaköltemény adományozásával, de valamit erre is ki lehet találni, nem?