Föltettem a régi hangszóróimat a netre

Soha nem könnyű megválni a régi barátoktól, de ha az idő eljár felettük, akkor nosztalgia ide vagy oda, meg kell tenni, amit meg kell tenni. Természetesen a hangszóróimra gondolok ezalatt, nem a valódi barátaimra.

5 év nagy idő

5 éve vettem meg a mostani hangszókat a lakásomba, és most eljött az ideje, hogy lecseréljem őket. Nem azért, mintha bármi bajuk is lenne – persze, az idő vasfoga meglátszik rajtuk, nem tagadom. De igazából elsősorban nem megöregedtek, csak az idő járt el felettük: megjelentek azóta már sokkal modernebb, sokkal erősebb, és egyébként (nem utolsó sorban) sokkal energiatakarékosabb változatok is, így a csere most már több, mint időszerű. Arról nem is beszélve, hogy annak idején még én is használtan vettem őket.

Az újat már kinéztem

Ezúttal már egy vadonatúj, egyenesen a gyárból érkező darabot szemeltem ki magamnak. Egy egész garnitúra fog érkezni, amit a nappali legkülönbözőbb pontjain fogok elhelyezni. Milyen ilyen nagy rendszerem eddig itthon még nem volt, ezért gondolom, egy darabig kísérletezni kell majd vele, hogy hol lesz a legjobb a hangzás (a mostaninál ez szinte tökmindegy volt, ezért annak idején nem is foglalkoztam ezzel).

Mi legyen a régiekkel?

Természetesen szó sem lehet róla, hogy a kukába kerüljenek – elég sok mindenen mentünk már keresztül ahhoz, hogy csak a megfelelő kezekbe legyek hajlandó adni, ráadásul, ahogy már említettem is, gyakorlatilag nincsen semmi bajuk, pusztán elavultak már mára egy kicsit. De ezt is csak az olyan zenefanatikusok érezhetik problémának, mint én: egy átlagos ember számára ezek még mindig tökéletes hangszórók.

Először arról volt szó, hogy az egyik barátomnak ajándékozom őket, de időközben ő kiköltözött Angliába, oda pedig egyrészt macerás lenne kipostázni, másrészt az új lakásában nem is nagyon hallgathat majd zenét a szomszédok miatt (én egyébként nem értem, mi köze van ehhez a szomszédoknak, hacsak nem papírvékonyságúak a falak, de a haverom azt mondta, hogy nem akar ebből balhét, úgyhogy ráhagytam).

A megoldás: apróhirdetés

Nem hittem volna, hogy ezt valaha is meg fogom csinálni, de végül megtörtént: apróhirdetést adtam fel az interneten, és így váltam meg (egykori) kedvenc hangszóróimtól. Mivel nem vagyok túlságosan otthon ezen a terepen (nemhogy nem adtam fel még hirdetést, de nem is vásároltam még ilyen helyen), ezért megkértem a nővéremet, hogy segítsen be nekem, aki elég gyakran seftel ilyen oldalakon. Azt javasolta, hogy írjam be a keresőbe, hogy és nézzem meg a találatokat az aprodra. Az oldal, amire kerültem határozottan szimpatikusnak tűnt, ezért úgy döntöttem, itt teszek egy próbát. Ráadásul a hirdetésfeladás ingyenes volt, csak az eladott termék után kellett jutalékot fizetni a tulajának, ami szerintem korrekt üzlet.

Feltöltöttem a hangszórók képét, és egy rövid leírást róluk… Na, mondjuk nem lett egy rövid leírás, mert gyakorlatilag egy kisregényt sikerült írnom róluk, és közös történetükről. Mondom, nagyon közel álltak már a szívemhez, sőt, egy ponton el is gondolkodtam rajta, hogy mégsem kéne eladni őket. Végül azért döntött a józan ész: nem hagyhatom nálam porosodni őket, ezért fogtam, átírtam a leírást egy rövidebbre és lényegre törőbbre, majd elküldtem.

Nem kellett hozzá egy hét sem, máris megérkezett a tökéletes vevő. A telefonbeszélgetés alapján gyakorlatilag mintha a saját hasonmásommal találkoztam volna, annyi különbséggel, hogy ő éppen hogy nem új, hanem régi hangszórókat akar vásárolni, hogy beillessze őket a gyűjteményébe.

Ennél jobb üzletet egyikünk se köthetett volna, nekem pedig ráadásul így elég pénzem lett ahhoz, hogy megvegyem életem új szerelmét, a vadonatúj hangszórókat.